Úgy emlékszem, egy videómegosztós melléktalálat formájában találkoztam először néhány évvel ezelőtt a fiatal finn, power metal zenét játszó Battle Beast munkásságának egy szegletével. Az elkövetkező hetekben rongyosra hallgattam a banda önmagáról elnevezett, második korongját, ami kis túlzással tökéletes, emlékezetes, durva, és tartalmas tételek sora. Természetesen megörültem, amikor értesültem a friss album megjelenéséről. Számítottam rá, hogy az Unholy Savior névre keresztelt anyag elmarad majd az előző mesterműtől, és eme sejtésem természetesen beigazolódott. Ugyanakkor még véletlenül sem szabad azt gondolnunk, hogy az új dalok gyengék lennének, mert nem azok. Ezúttal nem sikerül a korábbiakhoz hasonló, bődületes energiákat felszabadítani, és az album teljes hosszára fogságba zárni a hallgatót, ám az egymást váltó tételek ettől függetlenül izgalmasak és érdekesek. A zúzós-húzós, erőteljes trackek közé természetesen befért egy-két lírai, lassúbb nóta is, de a vezérfonalat értelemszerűen a nyers riffek és a durva ütemek szolgáltatják. Noora Louhimo hangja továbbra is olyan stílusosan és egyedien hasítja szét a levegőt, hogy az jóformán megunhatatlan. A szövegvilág tekintetében továbbra is inkább a pozitív hangvételű, motiváló jelleggel bíró gondolati tartalmak teszik tiszteletüket, bár nem olyan radikális mértékben, mint ahogy az az előző album esetében történt. Míg az anyagot nyitó Lionheart ezt a vonalat képviseli, a csúcspontot képező Madness pedig ezt értelmezi újra, addig például a Touch in the Night egészen más vizekre evez, amikor sejthetően a szexuális vágyak józan ész feletti diadalmaskodásáról zeng. Mindent egybevéve az Unholy Savior sokszor meghallgatható, izgalmas album, de nem ér az előző, self-titled korong közelébe. Nem lehet tudni, hogy milyen jövője lesz a zenekarnak most, hogy távozott az eddigi dalok szerzője, Anton Kabanen a bandából, de ezidáig kétségtelenül jó úton jártak. 8/10.