Lehet vitatkozni azzal az állítással, hogy a Children of Bodom minden idők legjobb melodikus death metal bandája? Persze, hogy lehet, hiszen mindenkinek joga van szubjektív véleményt formálni. Ettől függetlenül nehezen tudom elképzelni, hogy sokan lennének azok, akik nem értenek egyet a fenti gondolattal, vagy legalábbis top3-as szint alá sorolják a finn csapatot. A zenekar nagyszerűségének számos oka van. Ide tartozik Alexi Laiho frenetikus költészete, de nem feledkezhetünk meg a szintén a frontember számlájára írható, kivételesen kreatív gitárszólókról, a csodaszép billentyűs melódiákról, és a változatosságról sem. Utóbbira szeretnék most elsősorban fókuszálni, hiszen a Bodom eleddig még nem gyártott kettő olyan albumot, amelyek az alapvető stílusjegyeket leszámítva hasonlítottak volna egymásra. Habár ez a rajongók egy kicsi, de hangos részének nem tetszik, a zenekar kiadványról kiadványra képes megújulni, mindig valami egészen mást mutatni. Idén sem volt ez másképp. Az I Worship Chaos hamisítatlan Bodom anyag, ám mégsem érezzük egyik trackben sem az önismétlésnek még csak a szikráját sem. A srácok nagyjából azt a koncepciót gondolták tovább amelyet az eggyel korábbi, Halo of Blood című korongon alapoztak meg. Az új dalok karcosabbak, energikusabbak, és jóval több bennük a thrash metal töltés, mint a banda kezdeti tételeiben. Ugyanakkor a jól ismert dallamosság sem marad el, a Prayer for the Afflicted vagy a Suicide Bomber esetében például egyenesen gyönyörű témákról beszélhetünk. Alexi dalszövegei ezúttal is nagyszerűek, és sikerül ráerősíteniük a változatosságra is. Továbbra is nagyon erős, súlyos mondanivalókról van szó, ám érezhető, hogy ezeket egy érett és tapasztalt, a negyvenhez közeledő férfi vetette papírra, nem pedig egy, a világgal és önmagával is reménytelenül hadban álló kölyök. A Morrigan című nóta, vagyis az album csúcspontja például olyan szinten összetett, sokrétű, és sokféleképpen értelmezhető gondolati világot ábrázol, ami egyenesen megható. Az I Worship Chaos kihagyhatatlan anyag, a melodich death kedvelői el ne menjenek mellette! Szerintem ott van a három legjobb Bodom album között. 9/10.